6 napos kicsi baba

Na, amiről még nem írtam: 21-én megszületett Pihe barátom kicsi fia, Pihokker Dani, mintegy 3.45 kilót nyomott, és 55 centiméternyire rúgott a hossza. Most már gondolom picit nehezebb, hogy hosszabb, azt nem hinném. Sajnos császárral született a lelkem, úgy látszik manapság lusták az orvosok kivárni, hogy egy nő rendesen megszüljön. Elég késő is volt már, biztosan haza akart már menni a doki… így megy ez Magyarországon. No tehát megvan az első Alhana-baba, kinek egészségére természetesen még aznap éjszaka fogyazstottunk, nehogy valami nyavaja súlytsa a picit. Megjegyzem, sikerrel, hisz makk egészséges. Pihe is tudott csatlakozni 11 óra tájban, másnap fél 10re ment a kórházba… hááát, lehet hogy nem volt valami jó neki. Láttunk videót is a kicsiről, hihetetlenül gyönyörű baba, és a felvételeken (biztos Pihe ügyesen megvágta, ha-ha) inkább gügyög, mint bömböl, bár a feje néha azért bömbölési irányzatba torzul, de egy kis kapálódzással elintézi sírás helyett. Szóval csuda egy baba, no. Örülünk neki.

A Kis Piros Autó

Ez a sztori is a szemétpakoláshoz kapcsolódik valamelyest. A szeméthegyek kihordása közben előbukkant egy Kis Piros Autó (nofene, nem is hittétek volna, ugye?).  Az az igazi, drága fajta, amibe beül a kiskrambó, egy 12 voltos aksival megy, és iszonyat jól néz ki. Mondjuk erre ez nem volt igaz, mert hót retkes volt, nem ment sehová, és eléggé bűzlött. Amúgy asszem a Misi nevű fazon hagyta itt, aki itt lakott valamikor, egy kicsit. Mellesleg egy fasz. No, ami az autót illeti, persze hogy rázizzentünk a témára. A III. Alhana tábor színpadfedését leterítettük Zolcsi szobájában, és szétszedtük a járgányt. Meg is sínylettük, ugyanis tele volt pókpetével, amik már kész pókokat tartalmaztak, így a szoba hamarosan tele lett egy centis sárga pókokkal. Rövid sztepptánc után, melynek eredményeként a pókok magassága jelentősen lecsökkent, folytattuk a szerelést. Hát, elég komoly kis gépezet, kérem szépen. Van rendes váltója, 1, 2, és hátramenet sebességekkel, rendes kormánymű, és dobfék a két első keréken, továbbá slusszkulcs, és világtás. Hosszú szívás árán, de elindult! Jelenleg még olyan formában üzemel, hogy a motor közvetlenül van rákötve az aksira, és egy kismegszakító segítségével lehet beindítani, de egy újrakábelezés kell csak neki, és jobb lesz, mint az új. Bodor Marci kiscipó már csapatott is vele pár karikát, Zolikai segítséggel, mely élmény kifejezésére hangos “Hihihihihihi” kifejezéseket használt. Hihetetlen aranyos kis csóka. Ha ez a nyamvadt eső nem esik legalább egy órácskát a hétvégén, elkészül a nagy mű, és akkor juhé. Pont olyan korban vannak a kicsi kiscipók, hogy körbe lehet majd adogatni egymásnak.

Kertrendezés… szívás

Zolcsi cimborámmal kitaláltuk, hogy az András 49. kertjét, amit Zolika és az előző ott lakók gondosan megtöltöttek szeméttel, a négy szabadnap alatt kertté varázsoljuk. Elcseszett egy ötlet volt. Atjött segíteni Zolcsi két barátja is (Nec és Mazsi, ezúton is respect nekik!) Zolika buszt vezetett, aztán kicsit segített. Zsizsut a négy nap alatt nem láttuk. A szemét mennyiségére való tekintettel Zolcsi rendelt egy 8(!) köbös konténert, és elkezdtük kidzsuvázni.  Hát b+, szólni kellett volna a NASA-nak, hogy ha idegen életformákat keres, nem a világűrt kutassa, hanem ugorjon ki ide. Találtunk pl. hungarocell alapú életformát. Valami fehér növényke nőtt ki a hungarocellből, de frankón abba eresztett gyökeret. Hogy mivel táplálkozott, az szerintem örök rejtély marad.

Hogy a dolog ne legyen egyszerű, anyám is közben vérszemet kapott, elkezdte az 50-et kidzsuvázni, meg két valami csövessel kikapokoltatni Attikától hátulról a tengernyi szart (közben egy 8 köbös megtelt, jött másik. Kevés szemét volt, mi? ). Megjegyzem, Attika annyit veszt részt a munkában, hogy megállt a kertben, kérdezvén “Mi a faszomat csináltok”, majd konstatálván a tényállást, miszerint is “Pakolunk, gereblyézünk, meg ásunk, bazdmeg”, kijelentette, hogy “Akkor megyek a picsába, mert itt mindennek nyele van, azzal meg dolgozni kell”, és bedöglött tévét nézni. Erről ennyit. Vasárnap délután Bodorka is átjött, kivágtunk némi fát, majd szétkúrta a láncfűrészét, ésa hazament. Tegnap már az eső is esett, de miután nem voltunk még kész, szabira utaltam magamat, és Zolcsi kertjét felástuk. Hogy mennyire szar egy kertet kézi erővel felásni… NAGYON.

Hatalmas tisztelet illeti Hari cimborámat, aki mind a négy napon végighúzta velünk az igát. Hail to the Rock’N'Roll! No, most ennyi, legközelebb a Kis Piros Autó történetét mesélem el.

Süt a nap, nehogy szomorú légy…

Isten áldotta gyönyörű idő van. Hihetetlen, hogy az elmúlt két napban mennyit javult a hangulatom csak attól, hogy süt a nap, kellemes az idő, és (bár gondolom még csak rövid időre) tényleg kitavaszodott. A tegnapi meló is jó volt, délben vége lett, lehetett kimenni a napsütésbe, jól megnéztem, ahogy a komcsik a Kossuth téri kordon mögött önmaguknak gyakorolják a most már lezajlott ünnepségüket, röhögtem egy jót, kicsit sétáltam, aztán usgyi haza. Ma meg kertet rendeztem mostanáig, megcsináltam a tűzrakó helyet, mert most már mégiscsak bográcsos idők következnek. Tényleg, ha valakinek kedve van felavatni, hívjon fel nyugodtan.

Jurtabuli

Tegnap voltam jurtabuliban, Zsizsu ex-kedvese hívott meg Érdre (kicsit sínylettem reggel a hazautat, de ez mindegy ). Lakott ott Zsí pár hónapig, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy szemügyre vegyem a jurtát, a telket.  Egy rövid “húbazdmeggel” tudnám legjobban kifejezni az első blikket.  Egy viszonylag tekintélyes telekről van szó (családi házas övezet, úgyhogy nem holdnyi földekről van szó, de azért kellemes), jobbra-balra a házak domboldalon vannak, magán a telken pedig két ici-pici házikó áll, darabja ‘tán 20 négyzetméter, a telek közepén pedig egy igazi -kívülről- authentikus mongol jurta. Belülről kicsit más a helyzet, mert Dávid mint hegymászó szakember, vagymi, igencsak keleties filozófia szerint rendezte be a sátrat, Leslie L. Lawrence szteppelne örömében, ha látná. Mindemellet egy olyan nomád, békés, mosolygós hangulata van az egésznek. hogy ezt így nem lehet elmesélni. Furcsa egy buli volt, mert sok féle ember volt együtt, és nem is nagyon ismertük egymást, nem tudom még most sem eldönteni, hogy igazán jól éreztem-e magamat, vagy sem, de az biztos, hogy a mai napon többször is átpörgettem magamban a hangulatot, és valami egészen különleges emlék már most is, fél nap távlatából. Mindezt három sör mellett, este nyolctól hajnali kettőig. Érdekes. Bánnám piszkosul, ha kihagytam volna. 

Basszus

Nem vagyok egy környezetvédő aktivista, de akárhányszor kirándulok, vagy erdőben járok, és szemétkupacot látok, kinyílik a zsebemben a bicska. Hogy az a rohadt büdös paraszt, aki kiviszi az ócska ruháit, meg mindenféle szarját, és elszórja a természetben, miért nem maradt a darwini  evulóció folytán majom, azt nem tudom.  Hát még az, amelyik veszélyes hulladékot meg építési törmeléket szór ki. Basszus. Na jól kidühöngtem magam, majd este írok normális postot is.

Szabadság, szerelem

Mielött belekezdenék a mondandómba, nagyon boldog nőnapot kivánok minden kedves hölgy olvasómnak. )

Tegnap végre sikerült hozzájutnom a Szabadság, szerelem című filmhez. Moziban nem akartam megnézni, mert annyira azért nem érdekelt, hogy másodmagammal 2-3 rugót költsek rá, továbbá az elmúlt évek magyar filmtermése, lássuk be, igencsak silányra sikeredett, Nem nagyon vagyok oda ‘56 témájáért, azok okból kifolyólag, hogy hangyányit túlspilázottá tették a “rendszerváltás” óta, de el kell ismernem, hogy ez a film kitűnő. Még Dobó Kata is képes színészi teljesítményt nyújtani, jó a rendezés, és meglepő módon nagyon jó a sztori. Valahogy képes az egészet úgy bemutatni, hogy nem lesz hányingered az ezerszer pofádba tolt történetről, mégis történelmileg hiteles, és nem nagymagyarkodik. Határozottan kellemes csalódás volt, nem is kicsit. Ez egy jó magyar film. Nézzétek meg, ha időtök engedi, érdemes.

Kedves barátaim!

Elsőként szerezném leszögezni, hogy anyukátok p***ja. Mit kerestek ti itt, mikor ezer éve nem írtam egy árva sort sem? Na ezt magyarázzátok meg.   Ráadásul nincs semmi érdekes hírem, mert gyerek-mentes lévén, nem számolhatok be a mindennapi történésekről, amit a manók tesznek. Na jó, van kutyám. Vele az van, hogy szőrös. Vedlik. Ilyet a kutyák csinálnak általában, de szerintem Angelica az egyetlen eb, mely a “fésű” szóra (sietek leszögezni, hogy nem a látványra, hanem magára a szóra is) megveszekedett sebességgel robog a házába. Ebből kifolyólag a napok kicsit (nagyon) szőrösek, de azért telnek egymás után. Például teltek vasárnap is, Carrie szülinapjára sütöttünk Anyámmal egy hústálat, gazdagon. Lehet hogy én is vega leszek. Ennyi húst NEM lehet megenni. Punktum.

Muhhahhahhaaaa

Folytatom a blogomat, mert most lett hozzá kedvem, de ti úgyse fogjátok olvasni, mert vagy 3-4 hónapja nem írtam bele, és foglamatok sincs, hogy most teszem. Ha valaki mégis olvassa, arról legalább tudom, hogy komplett idióta, hogy ennyi idő alatt nem adta fel a reményt. ) Megyek dolgozni, este folyt. köv.