Törölve

Az utolsó bejegyzésemet töröltem, nehogy valakinek megbántsam a mimóza lelkét… sic. Viszont a felmerült kérdéseitekre itt vannak a bejegyzés helyett a válaszaim:

Réka: Egyrészt ezt a blogot csak a barátaim olvassák, ez messze van a nagydobtól, leírni meg azért írtam le, mert kurvára elegem lett belőle, hogy tudtam róla ezt-azt, de fedeztem, nem mondtam el tulképpen senkinek, és erre egyre újabb pofonokat kapok… Tudjátok meg, milyen valójában, vagy legalább is azt, hogy van egy másik oldala, amit nem reklámozik. Kussolhattam volna tovább, hogy nyugodtan tudja játszani az illető a kedves kis érzékeny nebáncsvirágot. Nem volt hozzá kedvem. Upsz, szar ügy… Nem tartom tovább a pofámat. És valóban, jó a meglátásod, ez az én blogom, és azt írok ide, amit akarok. Én pedig ezt akartam. Tényleg, vajon hányan röhöghettek rajtam Alhana táborban, hogy ez a szerencsétlen itt csapolja a sört, a barátnőjét meg ba***ák a Velencei-tóban? Lehet tippelni!
Márti: A cimbora mitől marad cimbora? Nos, természetesen átértékeltem a hozzá fűződő barátságomat, de legalább, ha jóval később is, volt bátorsága elém állni, elmondani mi történt, és bocsánatot kérni. Hát ezért tudok neki megbocsátani, hogy mennyire, az egy más kérdés, de eléggé ahhoz, hogy ne kelljen megjátszanom magamat, ha találkozunk. És ugyanezen okból kifolyólag nem tudok a másik félnek.