Mit csesztettek má’? :D

Mit írjak, vazze? Bármi, amit csinálok, megtekinthető/tapasztalható lesz az Alhana-táborban. Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi van egy zenekari próbán, vagy szar dolog-e levinni egy fényhídrendszert Dunaharasztiba, hogy megcsinálják rá a fedést? Esetleg érdekel valakit, milyen backline lesz a színpadon, vagy a mittoménmelyik zenekar miért mondta le a fellépést 3 héttel a tábor elött, esetleg hánytól hányig ki fogja a kezetekbe nyomni a sört a Rokkkocsmában?? Na ugye hogy nem. Kurvára nem történik semmi olyan, ami érdekes lenne számotokra. Nincs újabb barátnő, nem nőtt harmadik herém, kis zöld földönkívüli manók sem látogattak meg mostanság. Hétközben többnyire leltározom, délutánonként meg este pedig próbálok újpesten. Nem történik velem semmi érdekes, hát értsétek már meg!!! Czövi, te meg külön maradj csöndben. Még Bodorkához sem toltad át a popsidat. Nem volt ugyan valami fényes buli, de akkor is.

F.A.SZ.O.M.

Azaz Férfiak A Szabadságért Országos Mozgalom. Ide tartoznak azok a férfiak, akik nem hajtják igába a fejüket. Nos, az alapítók kijelentették, hogy jelen helyzetemben én is tagnak minősülök, úgyhogy büszkén mondhatom, a F.A.SZ.O.M. Legközelebb tehát, ha azt gondoljátok, káromkodok, nyugodjatok meg, egyszerűen csak arről van szó, hogy a mozgalom nem tervez egyenlőre újabb tagfelvételt, így amikor teszem azt megnyílvánulok, hogy a F.A.SZ.O.M. tele van, pusztán erről teszek említést, semmi trágárság nincs a dologban.

Amúgy a blog nem szünetel, csak nem sok minden történik. Azaz valami mégis. Hogy, hogy nem szerződött egy ablak, úgyhogy a régi ócska konyhaablakom napokon belül ki lesz cserélve egy elég frankóra, és ennek örülök. Ha minden jól megy, akkor az a pici lyuk is, amit a fürdőszobámnak van módom nevezni, átalakul, és végre tényleg emlékeztetni fog egy fürdőszobára. Továbbá nyár van. Észrevettétek?

Köszönöm

Drága kicsi Angyalka! Köszönöm azt a közel 3 csodálatos évet, amit az oldaladon tölthettem, mint társad. Köszönöm mindazt az odaadást, szeretetet, kedvességet, boldogságot, és egyáltalán, mindent, amit Tőled kaptam. Remélem, hogy megtalálod az igazi boldogságot valaki más oldalán, és döntésemmel valahogy én is részesek lehetek majd annak a megtalált boldogságnak. Remélem, hogy szeretni fogsz, mint embert, és bánatod nem fordul gyűlöletbe, bár az angyalok nem tudnak gyűlölni, úgy gondolom. Remélem, hogy meg tudok kűzdeni a hiányoddal, ahogy te is az enyémmel, és idővel a ma történtek a múlt ködébe vesznek, és örülni fogsz, elmosolyodsz, ha meglátsz engem valahol. Soha nem ismertem senkit, akiben ennyi szeretet és törödés lett volna, mint benned. Ne hagyd, hogy a rideg valóság megkeményítse azt a hatalmas szívedet, légy mindíg az én kicsi Angyalkám.

“Nem hittem, hogy élhet egy mese,
Hogy léteznek angyalok.
Tudom, teljesen más voltam régen,
De itt vagy, és én is itt vagyok.
Rég, a sűrű bársony éjben
Angyalszárnyakon
Rám néztél a sötétben,
Egy mosollyal szép arcodon.”

/Alhana- Vigyázz Rám/

Na most akkor hogy is van ez?

Az a kritika ért, hogy olyat írok a blogomba, ami egyes embereknek nem tetszik, meg nem is úgy van az, és akkor én miért írom le? Hát kérem, azért, mert ez a blog az enyém. A saját  szubjektív gondolataimat tükrözi, összesen néhányan olvassák, nincs nagy olvasóközönsége, nincs hatással emberekre. Ráadásul az ember azért blogol, hogy kiírja magából a gondolatait, akár örül valaminek, akár belegyűri valamibe, akár csak kibaszottul unatkozik. (Igen, ilyen szavakat is le merek itt írni, hogy “kibaszott”.) Írok közösségi oldalaknak is, természetesen, figyelembe véve a társadalmi konvenciókat, és minden egyebet, amit akkor kell, ha “sokan” olvassák az ember írásait. Ez az oldal viszont nem olyan. Ez egy olyan oldal, hogy ha éppen azt gondolom, hogy XY húzza meg a pöcsömet, és ezt kedvem szottyan írásba is önteni, akkor azt fogom ide írni, hogy “XY húzza meg a pöcsömet”, és nem azt, hogy “Szerintem XY nem valami nagyon jó fej”. Szerencsére nincsenek gépfegyveres embereim, akik ott állnak minden ismerősöm mögött, és gépfegyvert nyomnak a halántékukhoz, hogy “olvasd gyorsan Sigli blogját, vagy neked annyi”. Ha szórakoztatnak a hülyeségeim, olvasd. Ha idegesítenek, ne olvasd. Ha más a véleményed, mint nekem, erre a célra van az a kis cuki Comment felirat minden bejegyzés alatt, ott ki lehet fejteni a véleményedet. A blogom nem moderált, (legalábbis bizonyos szintig, azért egy “éljenhitlerkikellnyírnimindenkitdunábavelük” comment nyílván nem maradna ott, de feltételezésem szerint senki olyan nem olvassa ezt, aki ilyet írna), így nyugodtan ki lehet fejteni az “Apám, hogy te mekkora fasz vagy” álláspontokat, nem fogják átszerkesztés, vagy kitörlés tárgyát képezni. Gyerünk, gyerünk, csak bátran!

zenekar.info

Megy a levesbe. Eladták ugyanis, hárman. Nem, nem kérték ki senki más véleményét. Annak idején, mikor elindult, telve voltunk nagy tervekkel, hogy majd segítünk kis zenekaroknak, meg ilyesmi. Én hülye még el is hittem. Hát, most egyikük felszedhet még pár kilót, mert jut pénz steakre, mozira és popcornra, másikuk még elégedettebben simogathatja a pocakját, miközben a bankszámláját szemléli. A harmadik megérdemli, mert ő tényleg rengetegett melózott, nap mint nap töltötte fel a portál adatbázisát. -*Na nem az egész pénz megy zsebre, jó részét egy portál fejlesztésére fordítják.- Hogy a pénz, amit sikerül majd kapni az oldalért, miért nem tehetséges, rászoruló kis zenekarok támogatására megy el például? Jó kérdés. Szóval ha kíváncsiak vagytok a jó öreg zenekar.info-ra, jól nézzétek meg, mert már csak 2-3 hétig láthatjátok. Így múlik el a világ dicsősége, kérem szépen. Pénz beszél, kutya ugat. Vaú.

*Április 11-i információ, állítólag ez lesz, én meg nem írtam ide. Ezen nem múljon. Hogy tud egy 5-én írt blogon valaki 11-én kiakadni?

Na!

Az a vád ért itten engemet, kérem szépen, hogy abbahagytam a blogírást. Ez nem igaz. Egyszerűen csak nem történt semmi említésre méltó, nem volt mit írjak. Nem hinném, hogy arról szeretnétek olvasni, hogy milyet sz*rtam reggel, vagy milyen szaga lett a zoknimnak estére. Teljesen átlagosan telnek a napjaim, dolgozgatok, elvagyok. Dorcival nem találkozom annyit, hogy érdemes legyen beszámolni róla, mert lokálpatriótál óbudán, oszt alig gyün.

Na szóval, azt hiszem eljött az ideje az újabb geocaching szezonnak, ezen felbuzdulva gyorsan meg is kerestem egy ládát. Ha húsvétkor kijutok pécelre, ott is van egy, amit jól meg fogok keresni. Remélem szép idő lesz, most tökre húsvét hangulatom van, de ha lógó hasú esőfelhők leszenek vasárnap meg hétfőn, akkor belegyűröm, de nagyon. Tarby, intézkedj. Te vagy jóban a főnökkel.

6 napos kicsi baba

Na, amiről még nem írtam: 21-én megszületett Pihe barátom kicsi fia, Pihokker Dani, mintegy 3.45 kilót nyomott, és 55 centiméternyire rúgott a hossza. Most már gondolom picit nehezebb, hogy hosszabb, azt nem hinném. Sajnos császárral született a lelkem, úgy látszik manapság lusták az orvosok kivárni, hogy egy nő rendesen megszüljön. Elég késő is volt már, biztosan haza akart már menni a doki… így megy ez Magyarországon. No tehát megvan az első Alhana-baba, kinek egészségére természetesen még aznap éjszaka fogyazstottunk, nehogy valami nyavaja súlytsa a picit. Megjegyzem, sikerrel, hisz makk egészséges. Pihe is tudott csatlakozni 11 óra tájban, másnap fél 10re ment a kórházba… hááát, lehet hogy nem volt valami jó neki. Láttunk videót is a kicsiről, hihetetlenül gyönyörű baba, és a felvételeken (biztos Pihe ügyesen megvágta, ha-ha) inkább gügyög, mint bömböl, bár a feje néha azért bömbölési irányzatba torzul, de egy kis kapálódzással elintézi sírás helyett. Szóval csuda egy baba, no. Örülünk neki.

A Kis Piros Autó

Ez a sztori is a szemétpakoláshoz kapcsolódik valamelyest. A szeméthegyek kihordása közben előbukkant egy Kis Piros Autó (nofene, nem is hittétek volna, ugye?).  Az az igazi, drága fajta, amibe beül a kiskrambó, egy 12 voltos aksival megy, és iszonyat jól néz ki. Mondjuk erre ez nem volt igaz, mert hót retkes volt, nem ment sehová, és eléggé bűzlött. Amúgy asszem a Misi nevű fazon hagyta itt, aki itt lakott valamikor, egy kicsit. Mellesleg egy fasz. No, ami az autót illeti, persze hogy rázizzentünk a témára. A III. Alhana tábor színpadfedését leterítettük Zolcsi szobájában, és szétszedtük a járgányt. Meg is sínylettük, ugyanis tele volt pókpetével, amik már kész pókokat tartalmaztak, így a szoba hamarosan tele lett egy centis sárga pókokkal. Rövid sztepptánc után, melynek eredményeként a pókok magassága jelentősen lecsökkent, folytattuk a szerelést. Hát, elég komoly kis gépezet, kérem szépen. Van rendes váltója, 1, 2, és hátramenet sebességekkel, rendes kormánymű, és dobfék a két első keréken, továbbá slusszkulcs, és világtás. Hosszú szívás árán, de elindult! Jelenleg még olyan formában üzemel, hogy a motor közvetlenül van rákötve az aksira, és egy kismegszakító segítségével lehet beindítani, de egy újrakábelezés kell csak neki, és jobb lesz, mint az új. Bodor Marci kiscipó már csapatott is vele pár karikát, Zolikai segítséggel, mely élmény kifejezésére hangos “Hihihihihihi” kifejezéseket használt. Hihetetlen aranyos kis csóka. Ha ez a nyamvadt eső nem esik legalább egy órácskát a hétvégén, elkészül a nagy mű, és akkor juhé. Pont olyan korban vannak a kicsi kiscipók, hogy körbe lehet majd adogatni egymásnak.

Kertrendezés… szívás

Zolcsi cimborámmal kitaláltuk, hogy az András 49. kertjét, amit Zolika és az előző ott lakók gondosan megtöltöttek szeméttel, a négy szabadnap alatt kertté varázsoljuk. Elcseszett egy ötlet volt. Atjött segíteni Zolcsi két barátja is (Nec és Mazsi, ezúton is respect nekik!) Zolika buszt vezetett, aztán kicsit segített. Zsizsut a négy nap alatt nem láttuk. A szemét mennyiségére való tekintettel Zolcsi rendelt egy 8(!) köbös konténert, és elkezdtük kidzsuvázni.  Hát b+, szólni kellett volna a NASA-nak, hogy ha idegen életformákat keres, nem a világűrt kutassa, hanem ugorjon ki ide. Találtunk pl. hungarocell alapú életformát. Valami fehér növényke nőtt ki a hungarocellből, de frankón abba eresztett gyökeret. Hogy mivel táplálkozott, az szerintem örök rejtély marad.

Hogy a dolog ne legyen egyszerű, anyám is közben vérszemet kapott, elkezdte az 50-et kidzsuvázni, meg két valami csövessel kikapokoltatni Attikától hátulról a tengernyi szart (közben egy 8 köbös megtelt, jött másik. Kevés szemét volt, mi? ). Megjegyzem, Attika annyit veszt részt a munkában, hogy megállt a kertben, kérdezvén “Mi a faszomat csináltok”, majd konstatálván a tényállást, miszerint is “Pakolunk, gereblyézünk, meg ásunk, bazdmeg”, kijelentette, hogy “Akkor megyek a picsába, mert itt mindennek nyele van, azzal meg dolgozni kell”, és bedöglött tévét nézni. Erről ennyit. Vasárnap délután Bodorka is átjött, kivágtunk némi fát, majd szétkúrta a láncfűrészét, ésa hazament. Tegnap már az eső is esett, de miután nem voltunk még kész, szabira utaltam magamat, és Zolcsi kertjét felástuk. Hogy mennyire szar egy kertet kézi erővel felásni… NAGYON.

Hatalmas tisztelet illeti Hari cimborámat, aki mind a négy napon végighúzta velünk az igát. Hail to the Rock’N'Roll! No, most ennyi, legközelebb a Kis Piros Autó történetét mesélem el.

Süt a nap, nehogy szomorú légy…

Isten áldotta gyönyörű idő van. Hihetetlen, hogy az elmúlt két napban mennyit javult a hangulatom csak attól, hogy süt a nap, kellemes az idő, és (bár gondolom még csak rövid időre) tényleg kitavaszodott. A tegnapi meló is jó volt, délben vége lett, lehetett kimenni a napsütésbe, jól megnéztem, ahogy a komcsik a Kossuth téri kordon mögött önmaguknak gyakorolják a most már lezajlott ünnepségüket, röhögtem egy jót, kicsit sétáltam, aztán usgyi haza. Ma meg kertet rendeztem mostanáig, megcsináltam a tűzrakó helyet, mert most már mégiscsak bográcsos idők következnek. Tényleg, ha valakinek kedve van felavatni, hívjon fel nyugodtan.